Magamról
Sato Masaaki pékmester
A titkos összetevő a szeretet
1999-ben telepedtem le Magyarországon és az első két élményem az volt, hogy szeretek itt lenni, az emberek kedvesek. A másik viszont az, hogy a sütemények, amikkel megkínálnak ezek a kedves emberek, nehezek, tele vannak nagyon édes és nagyon zsíros krémekkel, amiknek a színük se áll jól. A hupikék törpike szelet akkor is mérgezőnek tűnt volna, ha nem Dulifuli ül a tetején.
Akkor kezdtek el hiányozni az otthoni ízek és kezdtem el azon gondolkodni, hogy az éves látogatáson túl hogyan juthatnék hozzá a megszokott desszertjeimhez.
Mivel nem találtam hasonló termékeket és hasonló szolgálttatást sem, úgy döntöttem, hogy én magam válok a kedvenc süteményeim mesterévé és tanulni, kísérletezni, gyakorolni kezdtem.
Hitvallásom
Hiszek abban, hogy az ízekben emlékek élnek.Minden sütemény, amit készítek, egy történetet mesél: a szülőföldemét, a családomét, a gyermekkorom ünnepeit. Japán hagyományainkból merítek – abból a tiszteletből, amelyet az évszakok, az alapanyagok és az emberi kéz munkája iránt érzünk.
A sütemény számomra nem csupán étel, hanem gesztus: csendes jelenlét, figyelem, szeretet. Ezért dolgozom természetes alapanyagokkal, adalékok nélkül, kézzel és türelemmel.
Az egyszerűség mögött ott van a mélység – ahogy a mochi puhaságában ott lapul az ünnep csendje, vagy a melonpan kérgében a nagymamám mosolya.
Küldetésem, hogy ezek az ízek ne vesszenek el, hanem éljenek tovább itt is – új hazámban. Megőrizve a régit, tisztelve az újat, szeretettel kínálva mindenkinek, aki nyitott egy másik világ szépségére.